Egy kirándulás akkor jó, ha teljes lényünkkel tudjuk befogadni az élmények nyújtotta lehetőségeket. Egy ilyen fajta utazás felejthetetlen pillanatokkal gazdagít, és a belőle fakadó emlékekkel csábít, hogy visszatérjünk.
Ahogyan vannak “egyszernézős” filmek, úgy vannak “egyszerlátogatós” helyek is a világban. Rauris nem ezek közé tartozik. Ez a völgy egyetlen látogatás után belénk költözik a benne lakozó szépségekkel és impulzusokkal. Aki egyszer beteszi ide a lábát, biztosan nem utoljára teszi. A raurisi időjárás pedig egyszerűen tökéletes minden nemű tevékenységre, amit az Alpokban szeret az ember művelni.
Egyrészt szinte lehetetlen egyetlen alkalommal feltérképezni a völgy közelében található látnivalókat és szolgáltatásokat, másrészt pedig érdemes újralátogatni ezeket, mivel a bennük rejlő lehetőségek által többszöri látogatás után is visszaköszön az újdonság varázsa.
Számomra az egyik legmeghatározóbb élményt az ausztriai nyaralás során a Grossglockner alpesi panorámaút, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a Grossglockner Hochalpenstrasse adta. Ez a világ egyik leghíresebb motoros panorámaútja, de emellett az autósok és bringások bakancslistájára is gyakran felkerül.
Indulásom előtt ez keltette fel leginkább az érdeklődésem, és célként tűztem ki, hogy mindenképp meglátogatom a rauris-i tartózkodásom idején. Ez lett számomra az elsőszámú mézesmadzag, amely ma is visszahúzza a szívem Raurisba.
Csupán képekről és a Hotel Sonnhof leírásaiból ismertem a helyet, ugyanis ők is kiemelt célpontként ajánlják az odalátogatóknak. Első alkalommal mindenképp autóval szerettem volna meglátogatni ezt a csodás helyet. Nem utolsó sorban pedig kitűzött célom volt elfogyasztani egy teát Ausztria legmagasabb csúcsával szemben.
A látvány, ami a kanyargós és meredek út során fogadott, alig leírható. Szempillantás alatt a déli, karintiai Alpok ölelésében találja magát az utazó és onnantól már csak arra kell figyelni, hogy ne téveszd szem elől az utat és vigyázz, el ne álljon a nyakad a sok bámészkodástól. Egyszeriben valóság lesz minden, amit valaha természetfilmekben, hegymászós filmekben és magazinokban láttál: a havas gerincek, a hatalmas, sziklás völgyek, vízesések százai, gránittavak és nem utolsó sorban a nagyon sok aranyos mormota, akik otthon érezhetik magukat ezen a csodás helyen. Mindent csak szuperlatívuszokkal tudnék részletezni, de most nem ez a cél.
Véleményem szerint elsőre autóval látogassatok el Grossglockner kilátóhoz, mert így kényelmesen belefeledkezhettek a lélegzetelállító táj szépségébe. Gyakoriak a parkoló és kilátó helyek, ahol megörökíthetjük ezeket a felejthetetlen pillanatokat.
Emellett pedig a tetőn emeletes parkolóház és teázó várja az utazót. A látogatók elsétálhatnak a gleccservölgyhöz, ahol látványosan megfigyelhető az egykori gleccser visszahúzódási folyamata, ami az üröm ebben az örömtúrában.
Miután átitatódtunk az osztrák Alpok egyedi hangulatával, útban visszafele máris tervezhetjük a biciklitúrát. Engem is magával ragadott, és azóta is tervezem, várom, hogy visszamehessek és kerékpárral is megtehessem ezt az útvonalat.
Arra viszont figyelni kell, hogy kezdőknek egyáltalán nem ajánlják ezt az útvonalat.
A tapasztaltabb biciklisek felpedálozhatnak túra, vagy országúti biciklivel is, de a gyakorlottabbak kipróbálhatják hegyi kerékpárral is. Az út nagyon jó minőségű, nem kell félteni a keskeny kerekeket.
Heiligenblut központjából indul az út, a Glocknerstrasse hegyi szerpentinen, majd a körforgalmat elhagyva lehet kapaszkodni a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe fele. Innentől már nincs elágazás, csak folyamatos kapaszkodó. Az út hossza 33,06 km, ami nem is annyira ijesztő, hogyha nem vesszük figyelembe a 1297 méteres szintkülönbséget az út végéig, ami már eléggé megerőltetőnek számít még tapasztalt bringásoknak is. A szintidőnek legtöbben 3 órát mondanak, de nem árt időben elindulni, és meleg öltözéket is vinni, mivel a csúcs közelében mindig kiszámíthatatlan az időjárás. Ami pedig az ereszkedést illeti, ahhoz mindenképp szükséges előre ellenőrizni a fékek állapotát is.
Egy csodás kihívás mindenkinek, aki szereti mind a hegyeket, mind pedig a biciklizést. Az Alpok 3000 méteres csúcsai között nem mindennap adatik meg, hogy két kerékre pattanjunk.
Ez tehát a következő pont a bakancslistámon: feltekerni az osztrák Alpok legmagasabb csúcsához és egy forró ital mellett élvezni a nem mindennapi látványt. Ez az első, de van még nagyon sok hely Rauris térképén, amiről be szeretnék számolni nektek.
This post was written by admin
