Rauris-völgyben és térségében alig számszerűsíthető a természeti látványosságok száma, de hogyha ki kell emelni néhányat, akkor mindenképp az első helyeken sorolandó az a számos vízesés, amit itteni kirándulásunk során meglátogathatunk. Ezek közül pedig a leglátványosabb és méltán leghíresebb is a Krimml vízesés, amely hosszúságát tekintve, Európa legmagasabbról zuhanó vízesése, és világviszonylatban is az ötödik helyet foglalja el.
Mielőtt beszámolnék életem egyik legkülönösebb élményéről, hadd mutassam be ezt az alpesi csodát, amelyről bár sokat olvashatunk, igazi szépségét és nagyszerűségét csak úgy érthetjük meg, hogyha meglátogatjuk.
A Sonnhof Hoteltől mindössze 75 kilométerre található Krimml, Salzburg tartományhoz tartozik. A legközelebbi nagyobb település Innsbruck, ahol szintén sok mindent meg lehet látogatni, de most maradjunk a főszereplőnél. Krimmel határában, a Gerlospass fizetős hegyi út keleti bejáratánál, egy hatalmas parkolóból indul a móka.
Azért nevezem mókának, mert aktár barátokkal, akár az egész családdal megközelíthető a vízesés. Fontos megjegyezni, hogy családok számára leginkább nyáron ajánlott a túra, ugyanis télen nehézkes a terep és a pihenőhelyeken kihelyezett padokat sem lehet ilyenkor a hótakaró miatt használni.
A vízesés fele vezető mesebeli ösvény kanyargós és bőven akad lehetőség elkészíteni kedvenc fotóinkat, ugyanis a kis pihenőhelyeket úgy helyezték el az ösvény mentén, hogy a leglélegzetelállítóbb látványt csodálhassa az elfáradt utazó. Az igazi látvány természetesen akkor kezdődik, amikor a Krimml vízesést először megpillantjuk. Nagyon nehezen leírható az élmény, ami fogad, és amihez a lezúduló víz dübörgése is hozzátartozik, csakúgy, mint a vízpermet, amely bennünket sem kímél. Gyakran növeli a látvány szépségét a több, kialakuló szivárvány is.
A vízesés valójában három vízesésből áll, azaz három szakaszban zuhan alá 380 méter magasból. A legfelső 145 métert zuhan, majd a középső 100 métert, míg az alsó, kétlépcsős szintén közel 140 méterről kápráztatja el az évente közel 350 ezer látogatót.
Természetesen meg lehet közelíteni a vízesés tetejét is, de azt gyerekeknek semmiképp nem ajánlják a Hohe Tauern Nemzeti Park munkatársai. A tetőről minden átváltozik, a látvány pedig egyenesen páratlan, hiszen itt már közel 1700 méter magasan vagyunk és ebben a magasságban a legszebb az Alpok élővilága, ami kitárulkozik előttünk.
Mint már említettem, a Krimml vízesés, és az odavezető kis túra is kiemelkedik a Rauris közelében található látványosságok közül, mégis van egy látványosság, amihez nem mérhető mindaz, amit eddig leírtam, és az nem más, mint a Krimml vízesés télen.
A Hohe Tauern Nemzeti Park szakemberei csak tapasztalt túrázóknak ajánlják a vízesés megközelítését télidőben, nem is szólva a vízesés tetejéről. De aki úgy érzi, hogy mégis bevállalna egy efféle kalandot, egy kis szerencsével, élete legszebb látványában lesz része. Azért írom, hogy egy kis szerencsével, ugyanis ahhoz, hogy az Alpok egyik legérdekesebb jelenségét megpillanthassuk, valóban kell egy kis szerencse.
1700 méter magasan, télen a vízesés minden esetben külön meglepetésben részesíti az odalátogató, kíváncsi turistát, ugyanis ebben a magasságban a vízpára ráfagy a közeli sziklákra és a növényzetre egyaránt, egy álombeli téli kertté varázsolva a vízesés környezetét.
Ritkábban történik meg az, amivel esélyem adódott találkozni, és amiért úgy gondoltam, hogy ezt az élményt mindenképp meg szeretném osztani a Sonnhof Hotel látogatóival és a raurisi turistákkal.
Télen döntöttünk úgy néhány barátommal, hogy semmiképp nem hagyjuk ki ezt a nagyszerű látványosságot. A kis ösvény és a kilátók teljesen új köntösben vártak bennünket ahhoz képest, amit nyári képeken láttunk. Egy téli csodatáj mutatta meg igazi arcát nekünk. Az, ami vízesésnél várt azonban, semmihez nem fogható, amit életem során tapasztaltam vagy láthattam. Mint már említettem, nagyon ritka jelenség, de nekünk pont szerencsénk volt és láthattuk Európa legmagasabb vízesését teljesen befagyva. Egy 380 méter magas jégkatedrális fogadott bennünket. A látvány teljesen letaglózta a társaságot olyannyira, hogy hosszú percekig meg sem tudtunk szólalni. Csak a jégtorony pattogásai és a jégóriás morajlása zavarták meg a csendet körülöttünk.
Már akkor tudtam és éreztem, hogy ez az az élmény, amit legelsőként fogok elmesélni minden egyes alkalommal, amikor utazásaimról számolok be. Mindazoknak, akik nem ijednek meg egy kis fagyos, havas túrázástól, ajánlani tudom a Krimml vízesést télidőben. Amennyiben nem lesz olyan szerencsétek, mint nekünk volt, akkor is elkápráztató úgy az odavezető út, mint a vízesést körülölelő hófehér táj.
This post was written by admin
